Arany János:

A TUDÓS MACSKÁJA

Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.

Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.

Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
-- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.

Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
-- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.

Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
-- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.

"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! --
-- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."

S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
-- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.

Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a `néhai` nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
-- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"

"Mi tagadás" -- mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
-- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."

Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.

---------------------------------

Magyar Gábor: A létra

Kicsiny háznak oldalában,
létra állt ott, egymagában.
Azaz dehogy, kérem szépen,
három macska ült rajt' éppen.

Lógott fülük, farkuk, bajszuk,
a világra nem volt gondjuk.
Hanem jött a gazda lánya,
s, - Mi dolog ez?! - így kiálta.

- Fényes nappal, három macska
a grádicson mancsát nyalja!
Három macska létrán üle!
A nagy zajra jött a szüle.

Ejnye, ejnye édes lányom!
Hangod túl van hét határon.
Csitulj Mári! Ne bántsd őket!
Egész éjjel egerésztek.

Szundítson a három macska,
az, ki bánja, bizony csacska!
Csacska biz' a, hisz meg kicsiny,
jövőre lesz túl az ovin.

***

---------------------------------

Lányi Sarolta: Cica-vers

Szép macskám, szép ijesztő
Szemed szemembe ásod,
Titokzatos barátnőm
Oly bölcs a hallgatásod.

Úgy ülsz, mint egy királynő
Palást a bőröd, bársony.
És látsz csukott szemeddel,
Ülvén büszkén, sugárzón.

Titok vagy, néma bölcsem
Tudó, ravaszdi macska.
Félek, mig hallgatsz bölcsen: -
Rajtam mulatsz magadba.

-------------------

Ciróka képei

1.

A zöld macska
piros rózsát eszik
a világ szépsége
álmokból érkezik

Ciróka képein
az álmok játszanak
simogat a zene
a madárdal altat

2.
A szoba közepén
kinőtt az almafa
macska és papagáj
sétálnak alatta

a piros almát a
zöld cica eheti
a tarka papagáj
ha játszik - nyerheti.

3.

A zöld macska pislog
az asztal peremén
nézi a halacskák
pirosló játékát

aranyhalak úsznak
a kis medencében
a macska dorombol
vagy vacog mérgében.

4.

Ciróka mosolyog
a Dali ölében
aranyos a kislány
ebben a mesében

ha az álom mesét játszik
cica szíve cirókázik
cica füle, kutya farka
ez a világ szép ha tarka.

5.

A kutyus is játszik
körbe körbe szalad
kergeti a farkát
de a körben marad

a kandúr dorombol
s nézi a bolondot
micsoda játék ha
viszi a koloncot.

6.
A kis boci sétál
ő a kert virága
a fejéből kinőtt a
rózsa és ibolya

sétáló virágot
csodálja a macska
bizony lelegelné
ha a boci hagyja.

7.
A szárnyas lovakon
lovagol a kutya
repülnek felfele
a falun is túlra

vakkant is a bundás
a szárnyas csikóján
repülnek a mesék
a szelek tarkóján

8.
A fecskék leszállnak
a kutya fejére
galambok kísérik
éjféli misére

hajnalban a kakas
riadót trombitál
de a lusta alvó
új álmokat pipál.

9.
Ciróka arcképe
szépül a mesébe
mindenütt kezdődik
de nem lehet vége

A párduc megszólítása

Kandúrok királya
fekete párduc
éjsötét bundád
zöld szemek őrzik

végzetes mancsod
szőnyegen lépked
álmokban úszik
a titkos lényed

csendesen lépkedsz
az álmok között
bárha az élet
még hozzánk kötött

titkos szellemű
lépteid nyomán
benézel néha
az életembe

látod a létem
árnyék világát
könyörgő szavam
bánata átjár

fekete párduc
te segíts rajtam
zöld szemed fénye
él e tavaszban.

Kérdés a párduchoz

Kandúr barátom
segíts most nekem
szomorú álom
minden szerelem

a női világ
csalóka élet
bársonyos léptük
álmokba réved

közöttük nincsen
régi szerelem
kétlábú cicák
hát mi lesz velem

kandúr barátom
fekete párduc
küldjél hát nekem
egy cirmos cicát

életem végén
hadd legyek boldog
amíg a szívem
egy kicsit dobog

bennük még élhet
a szépség szíve
szép álom felel
a lét-semmire.

A párduc válaszol

Elhozom neked
a legszebb lányom
bájos kis cirmos
e cica-álom

szemében ragyog
a szép véletlen
szépet álmodik
minden szerelem

vidám szívében
a szépség mulat
minden lépése
dallam mozdulat

a gyengéd kézre
muzsika felel
a szíve dorombol
ha jó szívre lel

elhagy az élet
és múlik a vágy
de ő figyeli
a lelked szavát

Cica álom

Cirmos ciróka
itt vagy mellettem
bársonyos álom
lesz a szerelem

szürke bundában
sétálsz kedvesen
álmok viszik a
lenge életem

amíg itt fekszel
a szíved muzsikál
gyönyörű zene
e dorombolás

fülembe szól és
álomba ringat
szebbet álmodni
senki se hívhat

muzsika szóra
jöjj el szerelem
simogasd szépen
a beteg szívem

Álom a szerelemről

Az én álmom
cirmos cica
az ő álma
a női vágy

miért akarsz
nő is lenni
sokkal szebb vagy
e bundában

maradj cica
bársony álom
álom szépen e
holdas világon

bársony szíved
az én álmom
bársony élet
a világom.

-------------------

CICA

Cica kinéz a padlásablakon,
meleg sugár csábítja biztatón,
a sarkon a csatorna sírdogál,
s valahol egy rügyecske már neszez.
Miaú! – hisz nemsokára itt a nyár!

A bajsza megrezzen egy illaton,
cica kinéz a padlásablakon,
pici nyelvével talpait keni.
Eredj, öreg zimankó, zúzmara,
miaú! – e langyos lég mily isteni!

A zsenge fűben lent, a kert alatt
rohanni kezdenek a bogarak.
Cica kinéz a padlásablakon,
tavaszi inger rántja csöpp szívét,
miaú! – új nóta régi dallamon.

Feledve mind az átkos, nagy fagyok,
a fázva átdorombolt nappalok,
mikor a fákon lovagolt a szél.
Cica kinéz a padlásablakon,
miaú! – a zugban hízik új egér.

Az életújulás oly egyszerű.
Minek tűnődni? Borúra derű,
didergő télre nyár jön, gazdagon,
s a morc világra kandin a cica
miaú! - kinéz a padlásablakon.

---------------------------